Így született meg a fröccs…

A magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusának, Vörösmarty Mihálynak az életművében igen gyakori téma az iddogálás, az ital melletti mulatás. Többek között így ír:

„Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,

És szomjamat vízzel nem olthatom.”

Jóllehet a vers (A szomjú) azzal folytatódik, hogy a szomjas költő egy leány- kára szomjúhozik, ha mégis a fröccsre gondolt volna (meglehet, hiszen kü- lön-külön se bor, se víz nem olthatta a megverselt szomjat), az óhaja rövidesen teljesülhetett. Talán hamarabb is, mint a leánykát illetően.

A szikvízgép feltalálója, Jedlik Ányos tudós volta ellenére társasági ember volt. Mindemellett szódavízgyárat is alapított, amelynek nem ártott a reklám.

Amikor a Magyarország mindenesének nevezett Fáy András meghívta bencés rendtársát, a nyelvtudós Czuczor Gergelyt a fóti szüretre, Jedlik is vele tartott. Hatásos termékbemu- tatóját a következő szavakkal zárta: „Íme, a spriccer!” 1844-et írtak, a német elnevezések – különösen abban a körben – nem ör vendtek nagy népszerűségnek. Szerencsére jelen volt Vörösmarty Mihály is, akinek a szódavíz fröccsenéséről azonnal eszébe ötlött a helyes megnevezés is: legyen a szódavízzel vegyített bor neve fröccs. A találmányt aztán be is emelte a magyar irodalomtörténetbe, hiszen a Fóti dal így kezdődik:

Fölfelé megy borban a gyöngy; Jól teszi.Tőle senki e jogát el Nem veszi.

A fröccs (mind az ital, mind a név) igen hamar elterjedt. A különböző arányú fröccsök neve állandósult, sőt van néhány olyan keverék, amiben már se bor, se szikvíz nem található, mégis a fröccs név ragadt rá. Ilyen a mat- rózfröccs (korsó sör féldeci rummal) vagy a postásfröccs (dupla fekete rummal). A legegyszerűbb a beszédes nevű színészfröccs arányait megjegyezni, ami két deci szódavíz, az is langyosan.